De En Hu

Építészeti kutatás

Döngölt vályogtechnológia

A hagyományos vert fal építés oly módon továbbfejlesztett változata, melyek során az emeletmagas falzsaluzatok között szabadon mozogni képes lapvibrátort alkalmaztak. Így teljesen sík, vakolásmentes felület kialakítására nyílt lehetőség . Hátránya e módszernek, hogy a technológiából adódó 30 cm-es falvastagság tartósan használt lakóépületek számára hőtechnikai szempontból önmagában (utólagos hőszigetelés nélkül) általában nem megfelelő és az egyéb módszerekhez képest viszonylag alacsony termelékenységgel építhető.

 

Extrudált szalagvályog (v. nedves vályog) technológiája

A téglaipari csigás présekhez hasonló elven működő, speciálisan köztes technológiai szinten kifejlesztett energiatakarékos extruderrel a meghatározott szemszerkezetű és földnedves koncentrációjú anyagból változtatható 1,0 - 2,0 m hosszúságú, 8 x 16 cm keresztmetszetű vályogszalagot extrudálnak, mely habarcs és zsaluzat nélkül közvetlenül felhasználható falazás céljára. A vályogszalagok külső felülete sajátos rusztikus felületet ad, mely esztétikus, így vakolást nem igényel. E vékony falszerkezetek kiválóan felhasználhatók válaszfalak, illetve vastagabb (többrétegű) pl. hőszigetelő vályog kitöltésű falazatok külső (zsaluzó) falszerkezeteként. Gyakorlatilag a legplasztikusabban formálható, leggyorsabban építhető falszerkezet.Hátránya, hogy önmagában (teherhordó falszerkezetként nem alkalmazható, valamint alkalmazásakor intenzív páraterhelés esetén igen kondenzációk megelőzése érdekében.

 

Hőszigetelő vályogtechnológiák 

Könnyű, jó hőszigetelő szervetlen (p1. tufaőrlemények, perlit, keramzit) illetve szerves (pl. szalma, törek, faőrlemény) töltőanyagok alkalmazásával a föld- és vályogfalak kőtechnikai tulajdonságai jelentősen javíthatók. Készítésük technológiáját a töltőanyagok minősége és mennyisége nagymértékben meghatározza. Amennyiben a könnyű töltőanyagokkal készült vályog légszáraz állapotú fajlagos tömege kisebb, mint 1200 kg/m3, akkor könnyűvályogról beszélünk. Magyarországon is megtörtént már e technológiák bevezetése. A keramzit adalékos hőszigetelő vályogtechnológiát a döngölt vályogtechnológiához hasonlóan G. Minke irányításával Tatán a második kísérleti épületnél alkalmazták a (VILLVAKISZ kivitelezésében).

A favázas, könnyű (szalma) vályog építéstechnológia széles körű alkalmazására a kezdeti kísérleti építkezéseket követően (pl. Gödöllő, Kisegítő Iskola műhelyépülete) német-magyar vállalkozás alakult Zalaegerszegen: a NATURBAU német-magyar Építés-kivitelezési Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.

Hátránya e falazatoknak, hogy a falszerkezetek hőszigetelésének fokozása érdekében természetesen csak korlátozott mértékben lehet a hőszigetelő adalék mennyiséget növetni a falazat jelentős szilárdságcsökkenése nélkül, így önálló (teherhordó váz nélküli) falazatokat nem képezhetnek. További hátrány, hogy általában külső-belső vakolatot igényelnek.

 

Stabilizált földtégla boltozásos technológia

A hagyományos vályogvetési módszer továbbfejlesztésével, cementtel stabilizált földtéglából nyomásvonalra szerkesztett nagy teherbírású boltozatok is falazhatók cementhabarcs felhasználásával, így nemcsak a falazatban, hanem a födémszerkezetben is jelentős megtakarítás érhető el.Erre a hagyományos falazó vályognál háromszor nagyobb nyomószilárdságú (125x250x100 mm méretű) falazó elemre kifejlesztett BIOECO építési rendszer további előnye, hogy általában5 cmvtg. teherhordó falszerkezetének hőszigetelését olcsón, szintén helyi 50-60 cmvastagságú földanyaggal oldják meg. A passzív napenergia felhasználásával, e földdel fedett stabilizált földtégla falazatú BIOECO építési rendszer üzemeltetési költségei a minimálisra csökkenthetők. E vályogtéglák gyártásához speciális mobil gépsort fejlesztették ki, mely bárhol telepíthető. A francia tapasztalatokon alapuló, mégis sajátosan újszerű kialakítású épületek és szerkezeti megoldások széles körű megismertetését és gyakorlati elterjesztését a Hatvanban működő BIOECO Alapítvány támogatja, ÉMI Alkalmassági Bizonyítvány alapján. A stabilizáláshoz felhasznált cementfelhasználás költségnövelő tényező ugyan, de az így elérhető szilárdságnövekedés, valamint esztétikus felületi' megjelenés által alkalmazási területük jelentősen kiszélesíthető.

Hagyományos vályogkészítés gépi préseléssel (köztes technológiával)

A hagyományos kézi vályogvetés jelentős fizikai erőt igénylő módszerei mellett ma már Magyarországon is rendelkezésre állnak olyan hidraulikus ill. pneumatikus vályogprések, melyek bárhol működésbe helyezhetők, telepíthetők, kis önsúlyuknál fogva könnyen szállíthatók (pl. Szabó-féle hidraulikus, illetve Farkas-féle pneumatikus vályogprés, melyek hazai fejlesztésűek, és szabadalmi védettség alatt állnak).

 

Vályogtégla préselés téglaipari ácsigás présekkel

Kisebb téglagyárak közelében gazdaságos megoldás lehet - nagyobb vályogtégla megrendelések alkalmával - a gyártó gépsort vályogtéglák gyártására esetenként átállítani (pl. az égetett termékek időszakos felhalmozódása esetén), így nemcsak a présgép jobb kihasználása lehetséges, hanem a meglévő fedett szárítókapacitás is kihasználható. (Jelenleg is több helyen kísérleteznek a téglagyártás fenti energiatakarékos változatának kidolgozásával). A nagyteljesítményű vályogprések alkalmazása esetén a hosszú szálú rostos adalékkal kevert massza általában nem megfelelő, mert az adalék a szájnyílásnál az agyagszalag repedezését idézi elő, és a téglák levágása sem oldható meg a hagyományos módon.

(lásd még: Alapadatok meglévő építési technológiák)

 

Korszerű földépítészet (Nyugat) Európában

Az 1970-es évektől több nyugati országban kezdték kutatni a modern vályogépítés lehetőségeit, a megfelelő építéstechnológiákat és alkalmazási területeket. Az első ilyen kezdeményezés a németországi Kasselben létrehozott telep, a Wasserturmstrasse együttese. Az „Ökológikus település” kezdeményezői Manfred Hegger, Doris Hegger-Luhnen, Gernot Minke, Günter Schleiff az ökológikus építés több alapelvét valósították meg, mint a passzív napenergia hasznosítása, pufferzónás tervezés, gépkocsiforgalom korlátozása, természetes anyagok használata.

Professor Gernot Minke a vályog, mint modern építőanyag egyik első kísérletezője. A Lehmbau-handbuch azaz a Vályogépítés kézikönyve és az Experimentelles Bauen azaz Kísérletező építés című művében részletesen megismerhetjük az általa végzett  kísérleti eredményeket és technológiákat. A professzor évek óta kutatatja a vályog alkalmazási lehetőséget a Gesammthochschule  Kassel, általa vezetett Forschungslabor für Experimentalles Bauen laborjában. Gernot Minke által kifejlesztett egyik újszerű technológia, a külső homlokzatképzésében  meglehetősen szokatlan, vályogkupolás építési mód. A rendszer alkalmazásával elegáns terek hozhatók létre úgy, hogy az  összes tartószerkezeti igényt a vályog elégíti ki. A kupolák íve és az alaprajzi szervezés  úgy van kialakítva, hogy a szerkezetekben csak nyomóerő keletkezik, így a tradicionális építésben szükséges fa  födémszerkezet nélkülözhetővé válik. A rendszer nagyon hasonlít a hazai BIOCO rendszerhez,  viszont a téglák semmilyen "javítóanyagot" azaz cementet, vagy bitument nem tartalmaznak. Az így készült házak egyik legnagyobb előnye, hogy a belső levegő légnedvesség tartalma kis eltéréssel egész évben 50% körül ingadozik. Ez az emberi  szervezet számára ideális nedvességtartalom a mérések szerint a vályognak köszönhető.

A vályog tradicionális alkalmazásától teljesen eltér a Bern külvárosában épült "Ökohaus Via Felsenau" Az épület 1993-ban épült vázszerkezetű, faadalékos könnyűvályog kitöltésű falszerkezettel.

A vályog modern felhasználásának másik nagy úttörője Martin Rauch osztrák építész. A földépítés építészetileg talán legérdekesebb alkalmazására az ausztriai Feldkirch tartományi  kórházában láthatunk példát. A kórház Lehm Ton Erde baukunst által tervezett bővítése során az építész a betegek pihenésére szolgáló helyet úgy alakította ki, hogy a háromszög keresztmetszetű délre néző ferde üvegtetejű szárny  függőleges vasbeton fala elé belső oldalon mintegy 40 cm vastag vert falat tervezett. Ezen szárny alaprajzilag íves vonalban kanyarodik, soha nem láttatja a teljes teret, további  felfedezésre inspirálva a betegeket. A légkondicionált főépülettől ajtó választja el ezt a speciális télikertet, ahova belépve teljesen más klíma fogadja az embert. A szoláris nyereségek, a térben folyó mesterséges patak, a növényzet és nem utolsó sorban  a vályog hőtároló és páragazdálkodási képességének köszönhetően csaknem trópusi klíma fogadja a látogatókat.  A falak és a beton padok még sugározták az aznapi, vagy előző nap begyűjtött meleget. A hely varázsát tovább fokozta, hogy a mintegy 6 m magas függőleges földfal a vályogépítés egyik újabb  alkalmazási lehetőségével a "Lehmart" azaz a vályog művészeti szintű alkalmazásával gazdagodott. A vertfal bedolgozása során az egyes rétegeket különböző színű és szemcsenagyságú  anyagból készítették. A végeredmény mint úszó felhők, vagy egy barlangrajz, vagy kinek mi jut  eszébe, de mindenképp lenyűgöző. A fal plasztikusságát tovább fokozza, hogy a kizsaluzás után a még nem teljesen megszáradt falba az építők a betömörítéskor alkalmazott kézi tömörítővel további  mintákat vertek, illetve a falat téglabetétekkel gazdagították.

Martin Rauch és irodája behatóan tanulmányozta a vályog felhasználási lehetőségeit. Elsőként jöttek rá például arra a technológiára, ha a vert falba szakaszosan téglát építenek be az mint vízcsendesítő vezeti le a vizet a függőleges felületről.


Tanulmányút Nyugat-Európában:

 

Martin Rauch kórház Feldkirch

Martin Rauch St Gerold temető

Marte Marte Batschuns temető

Martin Rauch Fluntern temető

Martin Rauch Novi Ligure borászat

Martin Rauch és Roger Boltshauser családiház Schlins

Martin Rauch temető Schlins

Marte Marte idősek otthona Lohnbach

Roger Boltshauer öltöző Zürich

Martin Rauch és Roger Batschauser

Bruno Spagola Thüringia buszmegálló

Herbert Ablinger, Vedral&Partner nyomda Pielach

 

 (A bemutatott épületek csak néhány példával illusztrálják a vályog mai alkalmazásának  lehetőségeit)

 

Copyright © 2013 MG Építész - Minden jog fenntartva!
Tárhely & tervezés: Arteries Studio