A föld a  legősibb természetes építőanyag, mely megelőzte a fából és kőből való építést is. A földépítészet egyidős a földművelő emberiséggel. Az első jelentős emlékek 8-10 ezer évvel ezelőttről származnak, a letelepedett életformához a földművelő embereknek és jószágaiknak állandó lakhely vált szükségessé. Az adott hely klimatikus adottságaihoz, természeti erőforrásaihoz alkalmazkodva a letelepült emberek épületeik megépítésekor használták a földet, mint építőanyagot. A földbe mélyített házak fölé ágasfás, szelemenes fedélszéket emeltek és földdel borították. A történelmi földépítészetet a száraz éghajlaton élők fejlesztették ki a legmagasabb színvonalon. Afrika és Arábia területén még ma is a vályog a fő építőanyag, de az asszírok, babiloniak, egyiptomiak, perzsák Amerikában az inkák , mayák és aztékok is mind alkalmazták a vályogot. Lakóházakat, kultikus istentiszteleti helyeket és fejedelmi palotákat készítettek vályogból. Monumentális építészeti alkotások, kultikus piramisok, földvárak és védőfalak építésénél is alkalmazták. Ezt igazolja a világ egyik legnagyobb alkotása, a Kínai nagyfal is, mely részben vályogból, részben kőgyámos vályogszerkezettel épült i.e 2000 évvel.

BŐVEBBEN