Csak egy termék, vagy esetleg több annál?

Pár évvel ezelőtt külföldön egy hazánkat önhibáján kívül elhagyó jó nevű építész autóval végigkalauzolt az új lakóhelyéül szolgáló városon, és bemutatta a megvalósult épületeit. Irigykedve néztem, hogy akármerre kanyarodtunk, mindig tudott mutatni egy többemeletes épületet, amelyet ő tervezett. Illedelmesen kinyilvánítottam tetszésemet, gratuláltam neki, és picit irigykedtem is, mert milyen jó lehet több évtizedes munka eredményét néhány óra leforgása alatt végignézni. Már a sokadik épületnél tartottunk, amikor arra lettem figyelmes, hogy házigazdám nem igazán méltatja saját munkáját, hanem inkább úgy fogalmaz, hogy "- látod azt a förmedvényt ott? - én terveztem", meg "Mit szólsz ahhoz a húszemeletes szürke monstrumhoz? - az is az én munkám." Végre fellélegezhettem, mert szememben már nem az első épület volt, amiről odabent így vélekedtem. Kíváncsi is lettem rögtön az őszinteség okára. Egyszerű: "- Ez nem az én hazám. Amikor több évtizeddel ezelőtt ide kikerültem, úgy gondoltam, hogy csak pár év az egész, és már mehetünk is haza. Addig meg az ittenieknek majdnem mindegy mit tervezek, csak vegyék és vigyék." Nagyot lestem, igaz volt. Aztán megnéztünk még egy-két nagyon jól sikerült épületet, és végül elmentünk egy zászlókkal kilobogózott, újonnan épülő lakóparkba is. A tervező előre felkészített, hogy ne ijedjek meg, mosolygó csinos hölgyek lufikkal a kezükben fogják árulni a még csak tervlapokon létező lakásokat, közben halk zene mellett méltatják majd az egész tervet. Fogadjak el minden prospektust, amit a kezembe nyomnak, de el ne higgyem, hogy itt jó épületekről van szó, mert ha jobban megnézem a lakópark makettjét, akkor rájöhetek arra, hogy azon csak minden harmadik ház szerepel. A többit is jelölték rajta, de csak az alaprajzát, hogy jobban eladható legyen.

Azt gondoltam, egyedülálló trükkről van szó, míg kezembe nem került egy szintén külföldiül íródott kis könyvecske, ami arra készíti fel a tehetségtelen vállalkozót, hogy miként lehet egy használt lakást pár növénnyel, új függönnyel, néhány apró figyelmességgel feltuningolva az igazi értékénél 20-30 %-kal többért eladni. Mert a lakás is csak egy termék, amit adnak vesznek, azon múlik, hogy eladható-e, hogy fel tudjuk-e tupírozni egy picit a vásárló kénye-kedve szerint. Ilyen értelemben jobb, ha úgy fogalmazunk, hogy a lakás egy melléktermék, hiszen csupán a pénzforgatás egyik mellékterméke, amit a kor divatjának megfelelően állítanak elő, hogy az emberek hamar elkapkodják. Nem véletlen, hogy a ma épült házakon talán kevésbé tartják fontosnak megjeleníteni a tervező nevét. Pedig milyen barátságos érzés néha elmenni pár múlt század eleji ház előtt, amelynek homlokzatán ott az írás: pl.: "Építtette: Román Ernő műépítész".

Manapság nagyszámban épülnek a lakások - jórészt az ember lakhatási igényének ismerete és figyelembevétele nélkül, és kifinomult eladási technikákkal el is kelnek, sikeres a vállalkozás.

Sajnos az új építésű lakások minősége sem felel meg azoknak a korszerű elvárásoknak, amelyek a világ ezen fejlettebbik felén a XX. századot magunk mögött hagyva elvárható lenne. Az építész mai döntése pedig az egész most megkezdett évszázadra kihatással lesz. Ma dől el az, hogy harminc-ötven év múlva kell-e olyan mértékű felújításokon törni a fejünket, mint ahogy ma szinte megoldhatatlannak tűnik a hatvanas-hetvenes években termelt paneles épületek sorsa. Összedőlni nem fognak, de ki fogja kicserélni az ablakokat, felújítani a fűtést, rendbe rakni a lépcsőházat, és ami a legfontosabb, emberivé varázsolni az egész lakókörnyezetet? A mai döntésünktől függ, hogy harminc-ötven év múlva mennyit kell az országnak fűtésre költenie, és ily módon kell-e majd akkor arról vitázni, hogy milyen erőművet építsünk.

Valójában azonban itt még ennél is többről van szó.

Egy lakás nem pusztán arra való, hogy aludhassunk benne, tárolhassuk benne a hideg sört, megóvjon bennünket az esőtől, hótól, meg a szélvihartól. Légkört is teremt, otthont, a családi életnek egy olyan teret, ahová érdemes hazamenni, amely gyermeknevelésre alkalmas, amely teljesértékű életet tesz lehetővé. Kell a család összetartásához szükséges, nappali tartózkodásra szolgáló tér, kellenek hálószobák, dolgozószoba, jól működő, világos konyhára van szükség, ahol a háziasszony előkészülhet az étkezésre (nem táplálkozásra!). Meg kell oldani a tárolást, gépekkel kell felszerelni, amelyeket működtetni is kell. Minden lakásnak kell, hogy valami kapcsolata legyen a természettel, ezentúl az ember hobbijainak is meg van a maga térigénye. A teljesértékű élethez számos olyan tényezőkre van szükség, amelyek egy része sok esetben már a lakásunkat körülvevő tágabb környezetet figyelembe véve igen nehezen megvalósítható. Vagyis jó lakást csak jó helyen lehet építeni, de hát a jó hely sem csak úgy adódik, hanem előrelátással azt is létre lehet hozni.

Több tízezer lakás épül ma már hazánkban. Ahhoz azonban, hogy nyugodtan nézzünk a jövőbe, szükséges, hogy életünk mellett ezek az épületek is rendesen meg legyenek tervezve, úgy, hogy ne csak a pillanatnyi érdekek, hanem a távoli jövő is be legyen kalkulálva. Ekkor az építészeti újságok sem csupán azzal a szempillantásnyi idővel tudnak majd foglalkozni, amikor a ház elkészül, hanem színes, egész oldalas képekkel végigkísérhetik az épület további sorsát is, azt, ami egész életünket többnyire jobban meghatározza.