Az építési hibák okozta jogvitát az ügyfelek egy része - különösen a gazdasági szféra szereplői - számos esetben mediáció útján rendezik.
A mediáció Nyugat-Európa számos országában jelentős múlttal rendelkező, szívesen alkalmazott eljárási forma, amely jellegében és logikája szerint jelentősen eltér a hagyományos peres eljárástól. A Magyar Országgyűlés 2002-ben alkotott törvényt a mediátori tevékenységről, szabályozva ezzel a mediátorok működését, nyilvántartásba vételét, az általuk lefolytatott eljárás menetét.
Ez a vitarendezési technika az üzleti-, kereskedelmi- és a pénzügyi világban leginkább előnyös, ahol különös jelentőssége van a kiépített kapcsolatrendszer fenntartásának, a jó hírnévnek, a gyors döntéshozatalnak. A mediáció jellemzői: gyorsaság, költségkímélet, jövőorientáltság, rugalmasság, önkéntesség, eredményes végrehajtás... Alkalmazhatóságához természetesen szükséges, hogy a felek hajlandóak legyenek együttműködni, saját érdekükben tárgyalóasztalhoz ülni.
Az eljárás során a konfliktusban érintett felek közötti tárgyalást, megegyezést pártatlan harmadik személy - a mediátor - segíti elő.
A mediátor feladata a szembenálló felek közötti indulatok fékezése, a megoldásra váró érdekalapú konfliktus okának tisztázása, konstruktív párbeszéd kialakítása, mindezzel segítve a feleket abban, hogy megtalálják azt a megoldást, amely számukra a legkedvezőbb.
A mediátor szaktudásán, szakmai gyakorlatán alapuló egyezségi javaslatot terjeszthet elő, melynek elfogadása a felek akaratától függ. Ennek elkészítéséhez szükség szerint igénybe vesz szakértői segítséget.
A mediátor maga határozatot soha nem hoz, a döntés joga a felek kezében van, az eljárás alatt semmi olyan nem történik, amelyhez ne járulna hozzá minden résztvevő. Az eljárás során kidolgozott és a felek által elfogadott egyezség okiratba foglalásáról a mediátor gondoskodik.
Amennyiben az egyezség létrejön, perre nem lesz szükség, mivel a felek által megkötött megállapodás minden érintett személy érdekeinek megfelel, annak gyors végrehajtása saját érdekük.